Mikor L 6-kor felkelt én még mindig bizonytalan voltam, hogy akkor mi is van, végül abban maradtunk, hogy megfürdök, ha elmúlnak megy melózni, ha nem, akkor majd kitaláljuk. Fürdés pipa, fájások nem múltak el, ellenben egy kicsit erősödtek. Nekem aznap jelenésem lett volna CTG-n a szülésznőmnél, így kértem L-t, hogy szóljon inkább be a melóhelyére, mivel ilyen fájásokkal én nem szívesen ülnék volán mögé, akkor se, ha csak jóslók.
Végül felhívtam a szülésznőmet, hogy mi legyen, mert még mindig bizonytalan voltam. Kérdezett néhány dolgot, majd megegyeztünk, hogy akkor a kórházba megyek, és nem a rendelőbe CTG-re. Akkora már kezdtem biztos lenni benne, hogy nincs mese, bizony szülünk. Összeszedtük a hiányzó cuccokat, illetve hívtuk szüleimet, hogy a két nagyot gyűjtsék be a kórháznál. Közben hívtam a dúlámat is. Előre tartottam a befelé úttól, Zalánnal a fájások sokkal rosszabbak voltak az autóban. Elindultunk végül, és nekem ezzel a lendülettel meg is szűntek a fájásaim. 20 perc után már kissé ideges lettem, hogy mégis csak szórakozik velem ez a gyerek, mire beértünk a kórházba már majdnem bőgtem.
Szülésznőm (R) megnyugtatott, hogy csinálunk egy CTG-t, és várunk egy kicsit, plusz megvizsgál, mert az az aktuális protokoll, hogy terminus után, ha van némi minimális fájás tevékenység, akkor burkot repesztenek ha tudnak, hogy beinduljon a szülés. Az egy órás CTG alatt volt néhány nagyon kicsi fájásom, meg a végén egy erősebb, de ennyi. Szülésznő megvizsgált, 2cm, méhszáj még nagyon hátul, ezzel még nem indítanak. Na itt ismét majdnem elbőgtem magam, én már szülni akartam de nagyon. Amíg kint vártam a CTG leletemre megegyeztünk, hogy párom be megy dolgozni, én meg kimegyek Apuval meg a két gyerekkel szüleimhez, aztán max este onnan visz majd haza L. Dúlám (M) úgy is ott lakik a szomszédban.
Mikor hozta a szülésznő a papíromat ismét jött egy fájás, de ez már erős volt. R-rel megegyeztünk, hogy ha bármi van szólok, és legfeljebb visszajövünk.
Amíg sétáltam a kocsihoz felhívtam E-t, és jó alaposan kipanaszkodtam magam neki. Közben volt még egy fájás is, de úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele, erős jóslók és kész. Elindultunk Apuval, rögtön jött az újabb fájás, na itt már ránéztem a telefonomra, a mai napig emlékszem, 10.06 volt. És innentől kezdve jöttek szépen 10 percenként. Kint Anyuéknál ettem, és megpróbáltam lepihenni, de a fájások egyre erősebbek lettek. Pont ekkor hívott R, kérdezte, hogy hogy vagyok, mondtam neki, hogy már sehogy se jó, plusz volt egy kis vérzés is. Megegyeztünk, hogy felhívom M-t, aki otthon volt, át is jött, és meg is vizsgált, méhszáj már 3-4cm, úgy néz ki még is szülünk. Férjnek telefon, gyerekektől elköszöntem, vissza a kórházba.
Fél egyre értünk vissza, addigra a fájások már 4percenként jöttek, és én bizony erősen kapaszkodtam alattuk az autóban. Felmentünk a szülészetre, R megvizsgált, már 5-6cm. Viszont nincs szabad szülőszoba. A vajúdó szerencsére üres volt, így ott viszonylag szabadon mozoghattam Feltettek egy kicsit CTG-re, babával minden rendben volt. Közben éreztem, hogy a fájások egyre erősebbek, egy idő után már nem bírtam ki hang kiadás nélkül, fájások alatt "aaa"-ztam, ez Csengénél és Zalánnál is segített. Szülésznő hívta a dokimat, hogy lassan kezdjen el a kórház felé indulni, majd mondta, hogy megvizsgálna. Már 7-8cm. Na itt ismét telefon a dokimnak, hogy ne olyan lassan jöjjön :DD Doki beér, szülőszoba még mindig nincs, itt már nagyon erősek voltak a fájások, én ismét megállapítottam, hogy én se vagyok normális, hogy ezt harmadszorra is bevállaltam. R kiment, és végül is elérte, hogy egy kismamát, akinek nem haladt a tágulása ideiglenesen ugyan tegyenek már ki a szülőszobából. Így végül megkaphattam az alternatív szülőszobát, de engem már nagyon nem érdekelt semmi, csak az, hogy valaki szabadítson már meg ettől a gyerektől, de gyorsan, mert én mégse akarok szülni.
Doki bejött, megvizsgált, én kérleltem, hogy ugyan mi lenne, ha mégis megcsászározna, de nem sikerült meggyőzni :DDD (utólagos megjegyzés: szerencsére). Kicsit megpróbáltak lefektetni, mert a méhszájnak még volt egy kis pereme (egészen eddig álltam a fájások alatt, L és M nyakába kapaszkodva). Majd mondták, hogy akkor most 3-4 fájásnyit az egyik oldalamra kéne feküdni, aztán ugyanennyit a másikra, mire közöltem, hogy én már egy fájást sem akarok, nem hogy 6-8-at minimum. Végül az egyik oldalamon feküdtem néhány fájásnyit, közben nyomtam, de úgy éreztem nem haladok semmit, annak ellenére, hogy mondták, hogy jön lefelé a baba. Ráadásul furcsák voltak a nyomások, mert éreztem, hogy nyomnom kell, de mintha nem tudtam volna. Aztán ismét felállítottak, mint utólag megtudtam kezdtek lelassulni és hatékonytalanná válni a fájások. Kaptam valami homeopátiás szert is. Illetve itt átkattant bennem is valami, és úgy éreztem, hogy most már elég, akkor essünk túl rajta, és fájások alatt ismét L és M nyakában lógtam, és közben nyomtam veszettül. A második vagy harmadik fájásnál már éreztem az ismerős égető érzést, hogy jön a baba feje, és a következő fájásra félig ki is bújt Bence, majd teljesen. Lefektettek, és a kezembe adták, én pedig végtelenül megkönnyebbültem, hogy túl vagyok a szülésen, és itt a kicsi fiam. Egyet felsírt, majd amikor rám fektették rögtön el is hallgatott, és csendben nézelődött.
Az újszülött részlegen most sikerül 4 ágyas szobába kerülni, plusz (talán a Húsvét miatt) de meglepően nyugisra sikeredett a bent töltött 3 nap, leszámítva az én folyamatos aggódásomat, hogy Bencénél ne találjanak semmit, mint anno Csengénél. De szerencsére nem lett semmi gond, és Húsvét hétfőn jöhettünk haza.
Íme egy néhány órás Bence baba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése