Előzmények

Többször is nekiálltam szülés előtt blog bejegyzést írni, de általában két mondat után mindig abbahagytam. Valahogy nem volt semmi ihletem, nyűgös is voltam, minden bajom volt.
Furcsa, mert ennek a várandósságnak a végét fizikailag sokkal jobban viseltem, mint Csengével. Mondjuk ebben nagy része lehetett annak, hogy nem volt 40 fok :)

Cserébe viszont nagyon ideges voltam, nem volt türelmem semmihez, ami ugye két kisgyerekkel körülvéve nem a legnyerőbb állapot. Még magamat is nehezen viseltem el az utolsó néhány hétben, remélem a gyerekeim azért nem fognak majd kitagadni nagyobb korukban emiatt az időszak miatt.
A bennem lévő feszültségnek pedig a 37. héten kapott hír végképp nem tett jót...

Ugye nekem a két nagyobb a 41. hét környékén született, de egyik se magától indult (Zalán bábakoktél, mivel nem akartam indítást, Csenge pedig rossz flowmetria miatt kórházi indítás). Így már eleve készültem, hogy mikortól milyen teát fogok inni, illetve próbáltam utána járni, hogy milyen természetes módszerek vannak a baba meggyőzésére, hogy most már ideje kibújni. Nem akartam én a 40. hét előtt kilakoltatni, de egy ballonos-oxy-s szüléssel a hátam mögött az indítástól féltem mint a tűztől, és a bábakoktél sem volt anno egy leányálom.
A dokimtól most nem tartottam, nem véletlenül választottam őt, tudtam, hogy amíg a baba rendben lesz odabent, addig alkuképes lesz. Arra viszont nem számítottam, hogy az István kórház drága főorvosának pont az én szülésem előtt néhány héttel kattan be valami, és dönt úgy, hogy márpedig a dokim összes kismamáját látni kívánja a 41. héten, és majd ő tesz javaslatot az indításra. Ha azt írom, hogy nagyon pipa lettem, akkor enyhén fogalmazok. K*rva ideges lettem konkrétan, mivel erősen reális esélyem volt rá, hogy a 41. hét előtt nem szülök. És azóta se értem, hogy milyen alapon akart volna nekem indítást javasolni valaki, aki nem ismeri rendesen az előzményeimet, és úgy alapvetően semmi közöm hozzá. Innentől kezdve folyamatosan evett az ideg, hogy hogyan is tudnám megúszni ezt a főorvosi vizitet, és mit tudok csinálni, ha mégsem úszom meg.
Végül nem sokkal a kiírás előtt elkezdtem inni a bábateát (ízre nem volt vele bajom, de gyömbér és szegfűszeg illatot karácsonyig nem szeretnék érezni, mert a gondolatától is rosszul vagyok), pakoltam, emelgettem, esténként is ... khm, hát tettünk érte, hogy Bence kibújjon :D A sors fintora, hogy egy nappal a szülés előtt semmit nem ittam, mert a bábatea gondolatától is hányingerem volt már (na jó egy pohár málnalevél teát azért reggel még elfogyasztottam), és este is inkább beájultam az ágyba 10kor aludni. Majd hajnali 3/4 4kor felébresztett az első fájás. De ez már a következő bejegyzés tárgya lesz.