Vegyes felvágott - első felvonás

Történt elég sok minden az elmúlt másfél hónapban, megpróbálom pontokba szedni, de így is lehet, hogy ki fogok felejteni néhány dolgot.

1. Taj kártya-endokrinológia-vérzés-doki

Január elején csincsillát vittünk be a Déli pu-ra a két gyerekkel, természetesen BKV-val, mert az várandósan olyan nagy élmény. Hazafelé jöttünk már, a Keletinél épp felléptem a mozgólépcsőre, amikor bemondták, hogy készítsük elő jegyeket bérleteket stb. stb. Neki is álltam magamban csendben anyázva ismét előásni a tárcámat (mivel a Délinél is ellenőrizték már, amikor befelé mentem), rátettem a babakocsi tetejére, közben ugye fogtam a babakocsit, meg Zalánt is a mozgólépcsőn.
Mozgólépcső vége, szólok Zalánnak, figyeljen, nagyot kell lépni, de szegénykém az utolsó pillanatban megbotlott, én utána kaptam, a babakocsi első kerekei pedig beszorultak a fésűbe a mozgólépcső végén, csak azért nem borult ki Csenge, mert időben elkaptam. A tárcám ami a tetején volt, természetesen leesett és minden szanaszét repült belőle. Isteni. Összeszedtem a cuccokat, akkor még nem hiányzott semmi. Megyek fel, és már a pályaudvarnál villant be, hogy nem rémlik, hogy eltettem volna a TAJ kártyámat, pedig 2 napja a vérvételnél még meg volt. Tárca előszed áttúr egyszer-kétszer-háromszor, nincs meg. Sirály.
Hátra arc, menjünk vissza hátha meg lesz. Nem lett. Kicsit se voltam ideges, végül is teljesen megnyugtató TAJ kártya nélkül lenni huszonsokhetes terhesen.
Igy hát adott volt a jövő hét hétfői program: Teve utca.
Szóltam páromnak, hogy az autót hétfőre is tartsa fenn nekem, ki van csukva, hogy én ezt a túrát két gyerekkel BKV-val végig csináljam. Mázlim volt, viszonylag gyorsan végeztem, de Csenge így is bealudt hazafelé.
Másnap délelőtt szokásos túra az endokrinológiára, Csengének vérvétel és kontroll. Zalánnak épp nem volt bébiszittere, így őt is vittem. Ahhoz képest, hogy időpontunk volt, több, mint egy órát vártunk, két gyerek már nyűglődött, fáradtak voltak, éhesek én meg roppant ideges. Végül csak bejutottunk, doki kérdezi: eddig is volt a lányzónak szívzöreje? Mondom nem. Kardiológus látta? Hogy látta volna, ha eddig nem volt? Mindegy ne aggódjak, valószínűleg semmi komoly, de azért mutassuk majd meg a Kardiológián. Hát nem pont ezt akartam hallani.
Hazafelé Csenge megint elaludt, illetve kétszer majdnem összetörtek minket (egyszer egy Toyotás úgy döntött, hogy mivel az ő sávja elfogy átjön az enyémbe, az hogy én mellette vagyok ugyan kit érdekel, egyszer meg a 169-es próbált meg úgy kiállni a megállóból, hogy már a busz közepénél tartottam az előzésben). Hullafáradtan, és roppant nyűgösen értünk haza Csenge megint aludt fél órát a kocsiban, így hát otthon nem akart. Hasam is fájt, megalapozott volt a délutáni jó hangulat.
Megyek ki késő délután pisilni, WC papír, ránézek, és lesápadok. Véres. Nem nagyon, de az. Pánikot igyekeztem elnyomni magamban, fájásaim nincsenek, gyerek mozog, 3 mély lélegzet majd telefon a dokinak. Részletesen kikérdez, majd megnyugtat, valószínűleg semmi komoly, ha úgy is holnapra van hozzá időpontom ezzel ne szaladjak kórházba most. Felhívom L-t, szegény valószínűleg nagyon örült nekem, úgy készüljön, hogy holnap jön velem dokihoz. Az éjjelt átparáztam, hogy mit fog látni az orvos, mi van ha nyílik a méhszáj, nem akarok hetekre kórházba kerülni, mi lesz a2 kint lévő gyerekemmel stb.
Mázlim volt, valószínűleg csak valami ér pattanhatott el, méhszáj zárt, gyerek jól van. Viszont legyek szíves pihenni, így hát innentől kezdve félig meddig szobafogság, de nem is baj, valahogy nem bírom olyan jól a gyaloglást, főleg hazafelé, hegynek fel, mint az első kettővel.

2. Mozi
Innen is örök hálám legidősebb öcsémnek, meg Zs-nek, hogy bevállalták egy hétvégi délutánra a két kicsit, és mi végre elmehettünk még gyorsan kettesben moziba. Nagyon jó volt, hiányzott már nagyon, és végre fel is töltötte félig lemerült "akkumulátoromat".
Az mondjuk Murphy, hogy csak egy darab eldobható pelus volt itthon, azt ki is tettem Csengének, hogy alvás után adják rá. természetesen 10 perc alatt összecsinálta, szegény Zs szenvedhetett a textil pelus feladással, de jelentem tök jól megoldotta :) Mindenesetre Csenge a névnapjára kapott egy adag eldobható pelust :D

3. 4d UH
Bencével is elmentünk még egy kör 4D-re, továbbra se szereti az UH-t, eleinte gondosan mindent az arca elé pakolt, tehát a két lábát, a két kezét, és biztos ami biztos az összes köldökzsinórt is :) De aztán a szonográfus néni meggyőzte, hogy ez így nem jó, és egész jó képek sikerültek róla, íme néhány :)




Folyt köv :)