Nehogy unatkozzunk

Úgy nézett kis, hogy idén decemberben lesz egy többé-kevésbé nyugis adventünk. Egészen tegnapelőttig, amikor is az Aréna Pláza parkolójában autókánk úgy döntött, hogy minek is neki az a kuplung, és valami alkatrész atomjaira hullott benne...

Természetesen 2 gyerekkel voltunk. Tudni kell, hogy mindig van nálunk vagy babakocsi, vagy egyéb Csenge hordozóeszköz. Most arra való hivatkozással, hogy úgy se kell, plusz a babakocsi a csincsi széna+forgács mellé be se férne nem hoztunk magunkkal semmit.

Felhívtuk szüleimet, szegény apukám teljesen betegen jött, és hazavontatott minket. L. elkezdte szétszerelni az autót, és most reménykedünk, hogy 1. nem kell szerelő 2. lehet kapni külön azt az egy darab alkatrészt ami tönkre ment, és nem kell egy egész váltó. Ugyanis ezen két dolog egyikére sincs pénzünk decemberben.

Öröm az ürömben, hogy D. öcsémnek most nem kell az autója (2 személyes kisteherautó), így legalább L. melóhelyén nincs gond, mert természetesen karácsonyig még millió plusz egy kiszállása van. Viszont családilag így max BKV-val tudunk menni bárhova is, ami azért elég nehézkes :S

Egyébként amiért leginkább bánt a dolog: az elmúlt két hétben L-nek rengeteg melója volt, alig láttuk, akkor is hullafáradtan. Úgy nézett ki most már kicsit jobb lesz a helyzet, nem este 7-re fog hazaesni, amikor már bőven fürdés van, hanem lesz egy kis nyugis időnk négyesben. Hát nem lesz, mert hazajön, és megy autót idomítani. Nagyon rosszul esik, annyira vágytam egy szép és nyugis adventi készülődős időszakra. Mindemellett elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy ez az autó dolog tönkretegye az adventet és a karácsonyunkat!

Más

Ma voltunk Anyum munkahelyén céges Mikuláson, Zalán már érdeklődve figyelt, Csengét a szaloncukron és a csokimikuláson kívül semmi nem érdekelte, ha megpróbáltuk elvonszolni az asztaltól, akkor üvöltött, kb. mintha itthon nem kapna enni :D Mindemellett édes volt, mert volt mandarin is. Megkóstolta az első gerezdet, de csoki után valószínűleg savanyúnak találta, így a kezembe nyomta még jó nyálasan, hogy ezt talán egyem én. Majd nyúlt a következő gerezdért, hátha az jobb :D A harmadik gerezd után mondtam neki, hogy akkor ezt talán hagyjuk, mert én előnyálazás nélkül is megeszem a mandarint, hát vérig volt sértve :D

És nagyon büszke vagyok a fiamra. Sétáltunk a Keleti felé (mivel ugye autónk nincs), és találkoztunk még egy Mikulás bácsival. Kapott tőle két szem szaloncukrot. Minden külön felszólítás és megjegyzés nélkül azonnal odaadta az egyiket Csengének, és közölte, hogy "Tessék Csenge, tiéd" Nagyon simogatja a lelkemet az eset mostanában elég gyakoriak a határvillongások, ugye kezd a lányomnak is önálló akarata lenni. És jó látni, hogy bár sokszor elszedi Zalán Csengétől a játékot, de ugyanakkor szó nélkül megosztja vele amit kap.