... úgy is fejeződött be az október. Náthásan. Zalán múlt hét hétfőn lázasan kelt, kedden és szerda délelőtt csak hőemelkedése volt, majd szerdán a délutáni alvásból már 38,8-al ébredt. Igy hát csütörtökön orvoshoz mentünk, egy hónapon belül másodszor. Nem vagyok én ehhez hozzászokva.
Mint kiderült valami légúti fertőzés (igen, természetesen fertőző is), igen makacs, 5 napja szedi rá az antibiotikumot, már "csak köhög". És azzal is jobban állunk már, mert tud tőle aludni éjszaka.
Értelemszerűen az egész családon végig ment a dolog, szerencsére csak könnyített verzióban, de Csenge még taknyol és köhög, én még érzem a torkom, L is lerobbant tegnapra.
Ez az október egyébként is elég vegyesre sikerült, 2 pozitív vonása volt összesen, az egyik a 4D-s UH, a másik meg, hogy a tegnapi nappal véget ért. Utolsó rúgásként még tegnap kiderült, hogy meghalt a fényképezőgépünk vakuja, azt hittem világgá megyek, 10 eladó csincsilla vár(t) fotózásra. Végül is L-lel közösen találtunk megoldást a problémára. Kis reflektor behoz, vaku kikapcsol, és imádkozás, hogy a szőrmókok képesek legyenek 5 másodpercig nyugisan ülni. Úgyhogy legkésőbb decemberben muszáj lesz venni egy újat (mármint fényképezőgépet, nem csincsillát :P).
Na jó, azért volt még néhány pozitív esemény, nem húzom le szegény októbert teljesen. Egyrészt ma L befejezte a ház falának színezését (a leghátsó fal nincs meg, de arra nem is számítottunk már egy ideje).
Másrészt legyártottam életem első töklámpását, egész jó lett :)
Most csak egy gyors poszt, ma voltunk először 4D-s UH-n, és ő itt a kisebbik fiunk, Bence :)
Mostanában mintha két véglet létezne. Vagy eljátszanak a gyerekeim csendben és békésen, akár egyedül, akár egymással, vagy üvöltenek. Mert épp ölik egymást, Zalán ordítva közli, hogy "enyém" - akkor is, ha épp nem is ő játszott vele, Csenge meg ugye visít, mert kitépte a kezéből a kiszemelt játékot.
Ennek következtében szinte minden este úgy zuhanok az ágyba, mint aki épp akkor futotta le a Maratont. Mondjuk biztos nem tesz jót a hirtelen megérkezett ősz sem, na meg az egyre korábbi sötétedés.
Zalán visszatért a "Mi ez" korszakhoz (nála a következőképpen hangzik a kérdés: Ez egy mi?). Mindenről megkérdezi, arról is, amiről tudja. Múltkor sétáltunk hazafelé a boltból, egy saroknyival lentebb valaki végigültette leendő bokrokkal az árok partot (10-15 darabbal kb) Egyesével megálltunk az összesnél, és mindegyiknél roppant érdeklődő arccal jött a kérdés: "ez egy mi?". A harmadik bokornál már kezdtem nyűgös lenni, a 8.-nál már azon gondolkoztam, hogy este lejövök egy ásóval, és eltüntetem a bokorkezdeményeket, mert ez az a sarok, amit nem tudunk kikerülni... Aztán rájöttem, hogy felesleges, hazafelé az összes fánál is jött a kérdés, mindent pedig nem irthatok ki a környéken, hát így jártam :D Lesz majd még "Miért" korszak is, jobb ezt szokni.
Akkor mondjuk nagyon édes, amikor ülnek Csengével egy könyv felett, és ő felteszi a kérdést "Ez egy mi?" majd meg is válaszolja: ez egy autó(vagy akármi) Csenge :)) Csenge meg mutatja a következőt, és ez ismétlődik perceken keresztül.
egy darab náthás-nyűgös gyereket?
Két darab náthás nyűgös gyerekkel, plusz egy kialvatlan anyukával.
Tegnap Csenge kicsit náthásan és szörcsögve ébredt, némi vízszerű izé folyt az orrából. Mivel a popsija is ki volt kicsit csípve, plusz az ínye is duzzadtnak tűnt, megszavaztam neki, hogy biztos fogzik. Bár már ebédidőben gyanakodtam, amikor én is kezdtem érezni a torkom, hogy talán valami mégsem kóser.
Foga mára sem lett több a kisasszonynak, de legalább Zalánt is megfertőzte (na nem a fogzással), meg úgy néz ki, hogy egy kicsit engem is.
Úgyhogy a mai napom abból állt, hogy valamelyik, esetleg mind a kettő visított. Az indok tulajdonképpen teljesen mindegy volt, csak bömbölni lehessen miatta. Mondjuk meg tudom őket érteni, hiába orrszívás, és minden egyéb praktika, szinte egész nap a szájukon át vették a levegőt, rossz volt nézni őket.
Sajnos az itthoni jó hangulatra az is rátett, hogy én hulla fáradt vagyok (már éjszaka is rengetegszer keltek), plusz ugye szintén náthás-torokfájós. Délelőttre megtoldva némi kiadós hányingerrel (ilyenem úgyse volt már egy hete...)
Jah, és lakás romokban, sem kedvem, sem időm nem volt pakolni, pedig vasárnap tágabb családdal tartjuk Zalán születésnapját (sebaj, majd mindent begyömöszölünk a szekrényekbe/ a mi hálónkba, az be szokott válni).
... az már rég gyanús kéne, hogy legyen. Ha csak többé-kevésbé simán az is. Megtanulhatnám már így közelítvén a harminchoz, hogy a Murphy törvény ránk hatványozottan vonatkozik.
Zsúfolt volt a hétvége, tegnap csincsilla kiállítás két gyerekkel, ma Zalán születésnap, plusz ugye L-nek haladni kéne a külső vakolással, mert muszáj még idén ősszel felkenni a küldő színezőt, ugyanis le fog járni a szavatossága, nekünk meg nincs pár százezer forintunk újat venni. Sőt pár tízezer sincs.
Kezdődött a tegnapi nap azzal, hogy az éjszaka folyamán 6 csincsillám megszökött, így őket még reggel gyorsan vissza kellett rámolni indulás előtt. Majd jött a hezitálás, hogy melyik állatokat is vigyem kiállítani, mert hogy történt egy kis malőr az orvosi papír kikérése kapcsán pénteken, és nem 6 állat van a lapon, hanem 15... De végül is csincsillák is a helyükre kerültek, összeszedtem 13 állatot, akiket 4 ketrecbe szét lehetett osztani, és még időben el is tudtam indulni. Na itt már kezdhettem volna gyanakodni. Időben oda is értem D-hez, aki jött velünk kiállítani, illetve nála voltak a kiállítós cuccok.
A következő érdekes műsorszám az a két gyerek + babakocsi + csincsillák + ketrec + felszerelés + D barátnőm + én autóba történő besakkozása. Ez is meglepően simán ment. Na itt már nagyon gyanúsnak kellett volna lenni a dolognak, nem szoktam én ezt a kiállításra indulást dühöngés, autó háromszor történő ki-be pakolása nélkül megúszni.
Időben meg is érkeztünk a helyszínre, kipakoltunk, kicsit ugyan oda sütött a nap a sátor alá, de nem tűnt vészesnek. Néhány óráig. Minden hűtési és egyéb kísérlet ellenére a Szőröknek dél körül már kezdett nagyon melege lenni. A fene se számított rá, hogy október elsején közel 30fok lesz, ha tudtuk volna, akkor fedett, hűthető helyet kértünk volna, na meg vittünk volna jégakkut. A kölykök fél 1 körül bekerültek a hordozóba, és egy árnyékos szellős helyre pakoltuk őket. Majd 3kor, arra jutottunk, hogy akkor most szólunk, hogy sajnos mennünk kell az állatok szimplán nem bírják ezt a hőfokot. És akkor jött a fekete leves. Az egyik csincsillám, aki 10 perce még lelkesen ugrált szinte félájultan hevert a ketrecben. Nem hatotta meg se hűvös helyre helyezés, se itatás, se semmi. Rendesek voltak, bevihettem egy elzárt, hűtött területre, plusz még az állatdoki is adott neki két injekciót, mára jobban is lett. De tegnap közel egy órát álltam fölötte, és lestem, hogy javul-e végre.
Mikor hazaértem plusz "örömhírként" fogadott a tény, hogy nem elég simán körbeglettelni a külső falat, újra kell kenni az egészet. Végül némi huzavona után az lett a döntés, hogy az első falakat rendesen körbe gletteljük, a két hátsó falat, amit max a mókusok, vaddisznók, na meg mi látunk pedig megpróbáljuk simán lekenni a színezővel, aztán lesz ami lesz...
Tegnapelőtt voltam 12 hetes UH-n kerek 13 hetesen. Doki négy nappal nagyobbnak mérte bébit, én már csak rutinosan legyintettem, hogy a két nagyobbik is ezt csinálta, aztán eszük ágában sem volt kijönni még a 40. héten sem :)
Lilla lesz vagy Bence, ez már tuti :) Hogy melyik az talán 3 hét múlva kiderül, amikor megyünk 4d-s UHra.
Kb a 7-10. hétig brutális volt, de még mindig ragaszkodnak hozzám az esténként a róka komák, itt ülnek körülöttem fenyegetően, pedig lemondanék már róluk :)
Plusz a szokásos hormonsokk, hozzám képest az agresszív kismalac az a világ legkedvesebb és legaranyosabb élőlénye, de igyekszem visszafogni magam (az önkormányzatot még nem hívtam fel pl a népszámlálás miatt :D)
Itt egy fotót, a "hatalmas (:D) " 75mm-esről :)
Hetek óta mindenhol szembeköszönt velem városon belül, rádióban, neten a hír, hogy októberben meg leszünk számolva. Na meg mivel egyik erősen közeli rokonom ennek kapcsán dolgozik a KSH-nál, hallottam róla már korábban is.
Tegnap néztem, hogy a 3 közvetlen szomszéd közül egynek gyanús fehér boríték kandikál ki a postaládájából. A miénk üres volt, gondoltam csak valami nagy alakú levél. Aztán az utcában más postaládákban is láttam ezen szép nagy fehér borítékot, így hát gyanús lett a dolog. De elintéztem annyival, hogy biztos pont nálunk fogyott el a papír, vagy valami hasonló, és majd megkapjuk. Mivel a várva várt boríték mára sem érkezett meg csendes gyanakvásba kezdtem, és felhívtam a rokont. Mely szerint is tudom, hogy még van másfél napja a számlálóbiztosnak, de mi van akkor, ha esetleg véletlenül nem kapunk borítékot. Mert hogy az adatszolgáltatás ugye kötelező.
Nosza gyorsan utána nézett a címjegyzéknek, és kiderült, hogy egyszerűen sem mi, sem pedig a 3 szomszédból 2 másik egyszerűen NINCS benne a címjegyzékben. De ne aggódjak, előássa, hogy kihez tartozunk (számlálóbiztos), név-telefonszám, hívjuk fel, és hozni fog papírt. Viszont a netes kitöltést ezzel felejthetem is, mert úgy csak azok tölthetik ki, akik előre nyomtatott formanyomtatványt kapnak.
A címjegyzéket az önkormányzatnak kiküldték még előző évben, és őszig vissza kellett juttatniuk a KSH-nak azt kijavítva (2010 őszéről beszélünk)
2009. áprilisa óta meg van a lakhatásink (a többieknek még régebb óta). Érdekes módon a kommunális adó kivetésénél meg van a címünk a mélyen tisztelt utolsó mocsok szemét önkormányzatnak.
Miért érzem azt, hogy konkrétan cs*sztek átnézni azt a nyomorult címjegyzéket? És ha nekem nem dolgozik ismerősöm a KSH-nál hogy derítem ki, hogy kit keressek? Vagy csak ülök békésen, aztán engem büntetnek meg, mert nem szolgáltattam adatot, holott az önkormányzatnál nem végezte el valaki a munkáját.
Bevallom őszintén, hogy nagyon nehezen fogtam vissza magam ma, hogy NE hívjam fel az önkormányzatot, és küldjem el őket nagyon csúnyán melegebb éghajlatra.
És igenis úgy gondolom, hogyha minden egyes önkormányzatot, ahol 10nél több 2010 nyarán már létező cím hiányzott a címlistából irgalmatlanul megbüntetnének, akkor nem lenne ilyen gond. Csak nem értem, hogy ehhez miért kell büntetés... És az ilyen ügyeletes barmok nem túl értelmes emberek miatt hiszi azt nem egy ember, hogy a köztisztviselőnek nincs más dolga, mint a lábát lógatni. Pedig ismerek nem egy nagyon tisztességes, értelmes embert is (itt helyben is).
Ugyan lekéstem sajnos néhány perccel, de nem rég értem haza.
Drága kisfiam, Isten éltessen Harmadik Születésnapod alkalmából :)
Szégyenszemre ez a bejegyzés kimaradt 2 napja.
Ma 5 éve és 2 napja volt az esküvőnk. Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt azóta, ez már egy fél évtized :)
Apja ma festette az ablakkereteket, ezért betoltuk a járókát a nappali és az étkező közé, hogy a két gyereket elzárjuk a festés helyszínétől.
Zalán már simán belemászik a járókába, most is ezzel próbálkozott, egyik oldalon be, másikon mászott volna ki, amikor is rászóltunk:
-Zalán gyere vissza, nem szabad most odamenni, Apu festi az ablakokat, és nem szeretnénk, ha festékes lennél.
Gyerek válasza roppant bosszús hangsúllyal: -Király!
************************
Tegnap hurcolta Nesi macskánkat körbe-körbe a lakásban. Bevitte az ágyunkra, átvitte a kanapéra, de a macskának láthatóan sehol se volt jó, és a cipelés közben is többször próbált tiltakozni. Egyszer csak azt látjuk, hogy beviszi a szobájába, majd rácsukja az ajtót.
-Zalán miért csuktad be a cicát?
-Hisztizett.
(ha nagyon se hall se lát hisztit rendez, akkor be szoktam tenni a szobájába a székre - az ajtó becsukás nem tudom honnan jött :D)
Régóta készülök már írni a nyáról, de egyszerűen soha nem jutottam el idáig. Na meg azt terveztem, hogy minden lényeges eseményről írok majd egy posztot, mostanra rájöttem, hogy ezt csak akkor tudom kivitelezni, ha legalább egy éjszakát nem alszom. Az alvásidőmhöz már pedig ragaszkodom (erről valaki a gyerekeimet is felvilágosíthatná végre :D)
Nem ígérek időrendi sorrendet, sőt semmilyen sorrendet sem :D
1. Csenge első születésnapja meg volt, nagyon tetszett neki a torta, meg az ajándékok is. Érdekes módon a bátyjával ellentétben őt a marcipán egyáltalán nem izgatta, körbenyalogatta, majd le is tette. Nem veszett kárba, Zalán önfeláldozó volt, és megette. Szülinapi programként kinéztünk az Állatkertbe, a 2 gyerek nagyon élvezte, mi meg jól elfáradtunk.
2. Voltunk strandon is L szabadsága alatt, hát jobban lefáradtam tőle, mint anno a munkahelyemen, amikor az egyik projekt miatt napi 12-14 órákat dolgoztunk, pedig most csak 2 gyerekre kellett figyelnünk, ráadásul voltunk rá ketten.
3. Zalán augusztus közepén csípőízület gyulladást kapott, konkrétan egyik reggel arra keltünk, hogy nem tud lábra állni. Borzalmasan ijesztő volt, plusz nézni is rossz volt, hogy szegénykém nem akar felkelni, csak sírdogál. Kórházat végül is szerencsére megúsztuk, 9 napnyi szigorú fekvés után felkelhetett. Nem volt egyszerű, mivel a második nap a kapott gyulladáscsökkentőtől már nem fájt semmije, de megoldottuk. Családomat örök hálám üldözi, mivel délutánonként, mire én már teljesen kimerültem a "hogyan vegyük rá a 3 évest arra, hogy ne akarjon járni" témában, kijöttek, és néhány órát elszórakoztatták Zalánt.
4. A lakással teljesen elúsztam abban a 9 napban, azóta se tudtam behozni (de legalább van mire fogni :D)
5. Esküvő: unokatesómék esküvőjén voltunk, gyerkőcök egész jól viselték. Utána még hazafelé megálltunk a velencei szabad strandon. Természetesen már kint a parton jöttünk rá, hogy fürdőruhát ugyan hoztunk, de se úszógumit, se naptejet, se sapkát Zalánnak (persze 40fok). Kaptunk mindent a strandon lévő árusoktól, de elég drága lett a szabad strandolás...
6 Beszéd: Zalán rengeteget beszél, egy éve azért könyörögtünk neki, hogy ugyan szólaljon már meg értelmesen, mostanában azért szoktunk, hogy csak egy kicsit maradjon csöndben (ld Shrek: "csak 5 percig, nem lehetnél valaki más? CSAK 5 PERCIG") :DDD Egyre inkább összetett mondatokban beszél, és néha már a ragozást is eltalálja.
7. Szobatisztaság: nappalra Zalán 100%osan szobatiszta, az éjszaka változó. Ez utóbbi a lusta anyjának a sara is, de amikor csak felnyöszörög álmában nem mindig megyek át és kérdezem meg, hogy nem azért nyüsszög-e, mert pisilnie kell. Szeretem a mosható pelenkát, de az éjszaka közepén nem egy nagy élmény leszedni a gyerekről, majd fél perc múlva tök sötétben visszavarázsolni rá.
8. Mozgás: na ez a téma továbbra se nagyon izgatja Csengét. Illetve nem az a része, amelyik úgy sorrendileg következne. Járni még nem tervez önállóan, ma először hajlandó volt kapaszkodás nélkül ácsorogni 2-3 percet. Ellenben olyan mászókákra mászik fel egyedül, hogy csak lesek.
9. Rajzolás na ezen a téren ugyanott tart a két gyerek, Csenge imád firkálni, és Zalán is kezd rákapni az ízére. Vettünk egy adag aszfaltkrétát, és amint kiderült a sötét (matt) járólapunkra simán lehet rajzolni vele, ugyanis utána lazán felmosható.
10. Alvás: éjszakák többé kevésbé elfogadhatóak, cserébe Csenge kb. 2 hete megkergült, nem akar elaludni, hiába hullafáradt, állandóan felkel, és huncutul vigyorog ("tudom, hogy aludnom kéne, de nem fogok"). Egy-egy altatás néha másfél óra, hát bevallom őszintén, hogy kikészít.
11. Ház: haladunk, lassan de biztosan. Le lett lazúrozva végre egy rétegben az erkély ajtó, meg a hiányzó másfél ablak keret, körbe van vakolva a ház, most jön majd a csiszolás, glettelés, színezés, és elkezdtük megcsinálni a kerítést is. Ha kész van lesz végre kutyánk :))))))
12. Ha már kutya, akkor állatok is: alapvetően köszönik jól vannak, csincsilláéknál volt most némi kis gond, az egyik kölyök hasmenéses lett, és sajna hiába tűnt úgy, hogy jobban van, mára elpusztult. Remélem csak egyedi eset volt, nem hiányzik most semmi hasmenéses vírus nekik.
13. Évforduló: megismerkedésünk évfordulója is meg volt, pizzáztunk egyet kettesben, meg moziztunk is, jó volt nagyon. Olyan furcsa, 8 éves ismerjük már egymást, pedig mintha csak tegnap lett volna :)
13+1 mivel 13-mal nem fejezzük be a felsorolást (nem vagyok babonás, á dehogy). Úgy néz ki, hogy a jövő tavasszal végre lesz autóm, amikor visszaigényeljük az adójóváírás+családi adókedvezmény kombinációt, számolom vissza a hónapokat :)
Asszem mindent érintettem, amit akartam :)
